Volt már olyan veletek, hogy egyszerre több érzés árasztotta el a szíveteket és nem tudtátok eldönteni, hogyan is érzitek magatokat éppen? Pont ezt érzem most. Megpróbáltam kívülről nézni magam, és nagyon sokmindent láttam. Több ember szemszögéből figyeltem meg, milyennek is láthatnak engem ők. Valószínű, ezért kavarognak bennem az érzések. 

Kezdődött ez tegnap délután azzal, hogy eltekertem Jordan lakása előtt (, akivel korábban sokat lógtam, hívott el ide-oda, és nagyon jól éreztem magam vele, látszólag ő is, meg persze hangot is adott ennek sokszor, de az elmúlt másfél hétben nem keresett már, csak én őt,) és láttam, hogy ott van a kocsija. Gondoltam, meglepem, mert mostanában beteg volt, meg nem is tartózkodott Debrecenben. Megkerestem a telefonszámát, mert a nevénél jegyzetben le volt írva a lakása kapukódja. Még ő mondta el anno, hogy jegyezzem meg, így felírtam. Bár épp nyitották az ajtót, így be is jutottam, felmentem az emeletre és megcsörgettem telefonon. Felvette, én pedig egyből kérdeztem tőle, hogy mit csinál most, erre ő: "Ki beszél?". Értetlenül bámultam magam elé, elfojtva egy aucs-ot, és mondtam a nevem, és azt, hogy hogy-hogy nincs meg a számom? Hiszen már korában is telefonáltunk. Mire nem is válaszolt, csak visszakérdezett, hogy "Milyen 'xy'?",  ami itt az én nevemet jelenti.xd A hangjában hallottam a kínos nevetést, hogy nem vágja, mi van, vagy csak nem akarja. Hitetlenkedve mondtam a vezetéknevem is, mire egy lelohasztó Ja... volt a válasz. Na ez a hangsúly nagyon rosszul esett még azután, hogy a számom sincs már meg neki. Mondta, hogy nincsen otthon, hanem egy másik településen focis díjátadón. Ezt is furcsálltam, hogy korábban nem említette, hogy most lesz, hiszen azelőtt még a meccseikre is hívott. Aztán el is köszönt, szóval elég rövid beszélgetés volt. Én pedig zenét hallgatva hazabicikliztem és leírtam a barátaimnak a sztorit, akik szerint a srác többet szeretett volna, és most megpróbál eltávolodni, miután tisztáztam vele, hogy én nem tudnék most párkapcsolatot fenntartani. De igazából én ez már 1 hónappal ezelőtt is említettem neki, mondta, hogy hát ő se, meg neki is nemrég ért véget egy kapcsolata, úgyhogy csak sodródjunk. De ugye, ahog a legtöbb fiú-barátság nem tud hosszútávon működni sajnos, főleg, ha elcsattan egy csók. De ezt sem én kezdeményeztem. És annak tudatában csinálta ezt, amit már elmondtam neki korábban is. Mégis nekem van most bűntudatom, mert ha a helyébe képzelem magam, lehet, hogy csalódott és kicsit dühös is meg szomorú, ha rám gondol, ez pedig nagyon fáj, mert kedvelem őt. Csak rossz életszakaszban talált rám. Ha pedig látom, hogy valakinek csalódást okozok, mindig olyan letargiába esek, hogy az mindenféle büntetésnél rosszabb. Szeretném elhívni majd, hogy személyesen legalább beszéljek vele erről, mert ez így nagyon nem jó. 

Aztán ott a másik oldal, teljesen más sztori, csak továbbgondoltam, hogy mások vajon hogyan láthatnak?