Volt már olyan veletek, hogy egyszerre több érzés árasztotta el a szíveteket és nem tudtátok eldönteni, hogyan is érzitek magatokat éppen? Pont ezt érzem most. Megpróbáltam kívülről nézni magam, és nagyon sokmindent láttam. Több ember szemszögéből figyeltem meg, milyennek is láthatnak engem ők. Valószínű, ezért kavarognak bennem az érzések. 

Kezdődött ez tegnap délután azzal, hogy eltekertem Jordan lakása előtt (, akivel korábban sokat lógtam, hívott el ide-oda, és nagyon jól éreztem magam vele, látszólag ő is, meg persze hangot is adott ennek sokszor, de az elmúlt másfél hétben nem keresett már, csak én őt,) és láttam, hogy ott van a kocsija. Gondoltam, meglepem, mert mostanában beteg volt, meg nem is tartózkodott Debrecenben. Megkerestem a telefonszámát, mert a nevénél jegyzetben le volt írva a lakása kapukódja. Még ő mondta el anno, hogy jegyezzem meg, így felírtam. Bár épp nyitották az ajtót, így be is jutottam, felmentem az emeletre és megcsörgettem telefonon. Felvette, én pedig egyből kérdeztem tőle, hogy mit csinál most, erre ő: "Ki beszél?". Értetlenül bámultam magam elé, elfojtva egy aucs-ot, és mondtam a nevem, és azt, hogy hogy-hogy nincs meg a számom? Hiszen már korában is telefonáltunk. Mire nem is válaszolt, csak visszakérdezett, hogy "Milyen 'xy'?",  ami itt az én nevemet jelenti.xd A hangjában hallottam a kínos nevetést, hogy nem vágja, mi van, vagy csak nem akarja. Hitetlenkedve mondtam a vezetéknevem is, mire egy lelohasztó Ja... volt a válasz. Na ez a hangsúly nagyon rosszul esett még azután, hogy a számom sincs már meg neki. Mondta, hogy nincsen otthon, hanem egy másik településen focis díjátadón. Ezt is furcsálltam, hogy korábban nem említette, hogy most lesz, hiszen azelőtt még a meccseikre is hívott. Aztán el is köszönt, szóval elég rövid beszélgetés volt. Én pedig zenét hallgatva hazabicikliztem és leírtam a barátaimnak a sztorit, akik szerint a srác többet szeretett volna, és most megpróbál eltávolodni, miután tisztáztam vele, hogy én nem tudnék most párkapcsolatot fenntartani. De igazából én ez már 1 hónappal ezelőtt is említettem neki, mondta, hogy hát ő se, meg neki is nemrég ért véget egy kapcsolata, úgyhogy csak sodródjunk. De ugye, ahog a legtöbb fiú-barátság nem tud hosszútávon működni sajnos, főleg, ha elcsattan egy csók. De ezt sem én kezdeményeztem. És annak tudatában csinálta ezt, amit már elmondtam neki korábban is. Mégis nekem van most bűntudatom, mert ha a helyébe képzelem magam, lehet, hogy csalódott és kicsit dühös is meg szomorú, ha rám gondol, ez pedig nagyon fáj, mert kedvelem őt. Csak rossz életszakaszban talált rám. Ha pedig látom, hogy valakinek csalódást okozok, mindig olyan letargiába esek, hogy az mindenféle büntetésnél rosszabb. Szeretném elhívni majd, hogy személyesen legalább beszéljek vele erről, mert ez így nagyon nem jó. 

Aztán ott a másik oldal, teljesen más sztori, csak továbbgondoltam, hogy mások vajon hogyan láthatnak? 

Fuh.. aki végigolvassa, respect :D

Ott van Chuck is, aki fontos szerepet játszott abban, hogy ne kerüljek nagyon mélyre a szakításom után. Ő sem beszélget velem szinte már sosem, annak ellenére, hogy azelőtt 0-24 keresett és írt és flörtölt és nagyon sokat nevettem vele. Persze a bulikon mindig valahogy betaláltuk egymást, és olyankor sokat beszélgettünk. De volt pár estém, ahol ugye nehezen tartottam a mértéket, és ez nem nőhöz méltó. Néha kicsit úgyérzem, Chuck emiatt kiábrándult lett, esetleg szánalmat érez, pedig igazság szerint ő durva dolgokat is művel részegen, de mivel férfi, ezért ő nem is kaphat megrovást. Nem bírom elviselni ezeket a szexista dolgokat. Ovis korom óta fiús vagyok, de most azért mert biológiailag nő vagyok, én már nem is ihatok annyit, mint egy férfi, nem kapcsolhatok ki. 

Akkor ottvannak a lánybarátaim, akik kb alig vannak, de őket is elég egy apró hibával megbántani, és úgy érzem, örökre elveszítem őket. És nagyon nehéz egy nőt kiengesztelni. Mert kérhetsz bocsánatot, adhatsz neki igazat, meghallgathatod, nem lesz neki elég. "Ezzel nincs megoldva a probléma." - a szokásos válasz. Nagyon szeretnék már kibékíteni mindenkit, csak ezek nem 1-2 órás beszélgetések, hanem vagy 1 naposak, így vizsgák mellett pedig örülök, ha legalább kikapcsolni van időm néha a haverokkal. Vizsgák után viszont lányok, szeretnék beszélgetni veletek, kicsit elmesélni az én oldalam, ha pedig nem tudjátok megérteni, vagy elfogadni, akkor engem nem fogadtok el. Mert lehet, hogy amíg párom volt, más voltam, de mindenki más párban, mint szinglin. És 17 évesen voltam utóljára szingli, persze, hogy 21 évesen már más leszek. Szeretném, ha ezt mindenki meg tudná érteni. Az emberek változnak. Én is olyan vagyok, amilyen. Nem lehetek tökéletes, vagy olyan, amilyennek Te elképzeltél. Te is hibáztál már, én is hibázhatok, nem kell összehasonlítani, melyikünk hibázott nagyobbakat, emberek vagyunk, megesik és a jövőben is meg fog esni velünk, ezért nem látom értelmét hatalmas drámáknak és összeveszéseknek, mert ez az egy életünk van, nem kéne ennyi negatív érzésre fecsérelni. Le kell ülni megbeszélni 1x és túltenni magunkat rajta. Aki nem tudja, az meg keres más barátokat. Sajnos ez ilyen.

Akkor jöjjenek a fiúbarátok. Előttük igazán önmagam tudom adni, szeretnek, ahogy én is őket nagyon, az ő társaságukban mindig jó kedvem van. Állandóan motiválnak és rengeteg pluszt adnak, folyton csak nevetek a környezetükben. Mindig csak biztatnak, hogy most csak keressem meg önmagam, legyek önzőbb, foglalkozzak azokkal a dolgokkal, amikkel én szeretnék, irányítsam én az életem, ha nem sikerül elkapnak. És nagyon hálás vagyok nekik ezért. Aki nézi az Új csaj c. sorozatot, nagyjából tudhatja, milyen a kapcsolatom ezekkel a barátokkal. Kívülről gondolhatják róluk, hogy idióták, de igazából csak szeretik a mémeket, szeretnek nevetni és inni. Ettől függetlenül viszont mind intelligens és okos, mondjon bárki bármit, mind az IQ, mind az EQ szintjük átlag feletti és tiszteletreméltóak. Mindannyian túl vagyunk 1-2 csalódáson és mind egyszerre tombolunk most, így nagyon összetartóak lettünk. És mostanában csak tőlük érzem a pozitív visszaigazolást, nem véletlen hívom barátoknak, és nem véletlen állok mindig a rendelkezésükre, ahogy ők is az enyémre. <3

Ezen kívül vannak még emberek, akik már nem játszanak szerepet az életemben. Ők szerintem már nem tudják, mit godoljanak rólam, hiszen sok víz lefolyt már a Dunán, nem tudják mi van velem, és nem 1-2 instasztori alapján fogják megfejteni. De nem is érdeklődnek felőlem, így szimpla közönyt sejtek felőlük, néha egy kis kíváncsiságot és lenézést. Bár furcsa, hogyha úgy néz le téged valaki, hogy azt se tudja, mi van veled... :D

Ott vannak azok is, akik még nem ismernek annyira. Felőlük rengeteg érdeklődést kapni, kisebb csodálatot, vonzalmat, kedvességet, büszkeséget, hogy élvezhetik a társaságom, de mindezek felszínes érzések.

Vannak, akikkel ismerjük egymást, de nagyritkán találkozunk csak, velük megmaradt a jó kapcsolat, a baráti viszony, mindig valami újat tudunk meg a másikról, mindig akad mesélnivaló, így bármiről el tudunk beszélgetni. Tőlük érezni a szimpátiát és az érdeklődést szintén.

Akkor vannak még a rokonok, első körben a szűk család, akitől én személy szerint állandó támogatást és segítséget kapok, a szeretetük mellett, ellenben sok bizalmatlanságot és demotiválást is, amitől csak stresszes leszek.

Persze az embernek egyedül is meg kell állnia a helyét, bár hosszabb távon én nem szeretek egyedül lenni, de általában mindent úgy csinálok, hogy tudjam, 100%-ig mindig csak magamra számíthatok, igyekszem nem másokra támaszkodni. Ez is valakinek idegen, mert ridegnek tűnhet tőle az ilyen személy, de én elég szociálisnak tarom magam, csak bennem van, hogy teljesen megbízni a legjobb barátban sem lehet, senkiben. Ilyenkor meg lepereg előttem minden felelőtlen dolog, amit tettem. Ha olyat írtam pl. Szóval érdekes dolgok ezek. 

Jó ezt kiírni magamból, mert legalább kevésbé nyom majd és hátha jobban tudok figyelni ezután a vizsgáimra xdddd Most, hogy ezt kiírtam magamból, képzeletben összegyűröm a papírt és kidobom a kukába, megszabadulva ettől a sok érzéstől és meghagyok egyetlen gondolatot:

Ha ezeket a vizsgákat megírom, vagy legalább az egyik sikerül, az azt jelenti, hogy még kapok egy nagy esélyt arra, hogy javítsak az életemen. Hogy időben észbekapva felszívjam magam tudással és elkezdjek állást keresni, amivel már el fogom tudni tartani magamat, a szüleim büszkék lesznek rám, ahogy én is. A sok utálónak me képzeletben be lehet majd mutatni. Akik kinevettek, vagy negatív jelzőkkel illettek a gondolataikban, azoknak megmutatni, hogy nem vagyok egy vesztes. Én hiszek ebben, és amiben hiszek, mindig összejön. :) Az igaz barát erre pedig úgy reagál, hogy ezaz, sikerülni fog tesó! Aki erre azt mondja, hogy aha majd meglátjuk, vagy hogy hát ahhoz ezt meg ezt kéne tenned először is, vagy csak nevet rajtad, az nem a barátod.

Na szép nyarat emberek, 3 napom maradt a 2 vizsgámig, úgyhogy zúzok vissza tanulni! :D Köszönöm, hogy olvastok! <3