Úgy érzem, ideje kiírnom magamból a sok rosszat, ami még a mai napig, ha eszembejut, sebez. Remélem, könnyebb lesz elfelejteni, vagy legalábbis nem rá gondolni, ha most "papírra vetem". Igazából, amikor létrehoztam ezt a blogot, ez volt az első, amit ki akartam írni magamból. De most jutottam el erre a szintre. Tudtam, hogy hosszú lesz, és csak a mai napom szabad a jelenlegi kilátásaim szerint, tehát úgy döntöttem szánok ezekre a sorokra egy egész délutánt, hogy megosszam veletek a történteket. Hosszú lesz, de köszönöm, ha valaki végigolvassa. Magávalvihet egy darabot belőlem. Grey volt az, aki segített az albérlet-kérdésben, amikor Jasonnel annak idején külön váltunk egy kis időre, mert úgy gondoltuk, minkettőnknek tér kell. Egy kis félszobában laktunk ketten, semmi magánszféránk nem volt, plusz együtt laktunk a bátyjával, Johnnal, neki a párjával, Lisával, és a közös kislányukkal, Kirával. Kellemetlen volt nekünk az egész osztozkodás, meg ugye 2 külön háztartás. Már a közös helyiségekből is kiszorítva éreztem magam. Jason is úgy érezte, nem jó ez így. Csak a felgyülemlett feszültséget egymáson vezettük le. Pont azon, aki számunkra a legfontosabb. Jason hallgatta Lisa panaszkodásait rám, én meg mondtam neki a saját panaszaimat, így 2 oldalról kapta. Pedig én próbáltam Lisával is beszélni, bár ezek szerint nem eleget. Gyerekek, nagyon fontos a kommunikáció. Szemtől-szembe. Akivel probléma van. Jason sajnos sokszor kapott postás szerepet. Kicsit elege lett, őt is meg lehet érteni. De én meg már úgy éreztem, ellaposodtunk és csak bántottuk egymást. Ez volt az ok, hogy végül eljöttem a lakásból. Magánszféra. 

2 hónapig egyedül laktam az akkori albimban. Majd január elejétől az egyik uncsim anyai ágról, egy 27 éves srác, nevezzük Adamnek, jelentkezett, hogy lakna velem. De hozza a barátnőjét is. Mondtam neki, hogy semmi akadálya. Vele ráadásul mindigis jól kijöttem. Az ő szavaival én voltam a "kedvence" a családból. Bár ki tudja, ebben is mennyi igazság volt. Róla azt kell tudni, hogy 2 éves volt, mikor a szülei elváltak, az apja alkoholista, nem is ismeri őt. A mostohaapjával sose jöttek ki jól. Abból az új házasságból született a másik uncsim, egy lány, Carla, aki 3 évvel fiatalabb nálam. Kicsi korunk óta össze voltunk nőve, folyton utánozott. De ezt idővel kinőtte, ettől függetlenül imádott, mindig a nyakamba ugrott, ha taliztunk és percekig ölelt. Számára különösen nagyon fontos a család. Főleg, hogy az övé elég.. hát romokban hever. Most tavasszal fejeződött be a szülei válása, ami kb 2 éve tart. És Carla idén töltötte be pont a 18-at. Ikrek jegyű. Ha már a jegyeknél tartunk, Adam barátnője, Linda 1 évvel idősebb csak nálam, és skorpió jegyű. De ezt persze nem tudtam, meg nem is foglalkoztam akkoriban épp annyira ezekkel a dolgokkal. Pedig de jó, ha az ember legalább fel van készülve. Életem legrosszabb időszaka vette kezdetét, amikor odaköltöztek.