És újra itt vagyok. Szeretnék először mindenkinek Békés Ünnepeket kívánni! :) Túléltem a Szentestét és más meglepetésben is volt részem xdd de kezdjük az elején. A fát délelőtt díszítettük fel. Nővérem akkor érkezett meg az állami gondozott kisfiúval, aki tavaly is velünk ünnepelt. Nagyon sokat fejlődött, már kiismeri magát mindenhol, rendesen jár, lépcsőzik, megtalálja a dolgokat, pedig nem lát rendesen. Nagyon nagyon sokat nevet és minden érdekli. Beszélni még nem tud sajnos, de pápázni már igen. :) A fa díszítése után ebédeltünk. A nővérem az asztalnál többször is bunkó megszólásokat tett a szüleinknek is és nekem is, amit nem sokáig bírtam és mosolyogva megjegyeztem, hogy folyton beleköt mindenbe. Mire ő vérig sértődött h ez nem igaz és soroljak fel 5-öt. De nem az aznapra értettem, hanem általában a viselkedése. Tényleg olyan, aki keresi a rosszat, egy jó szava nincs. Ha megszólal, csak beszólást hallani tőle, és annyira negatív és bántó és lehúzta az egész boldog családi hangulatot. Én ezután meg se szólaltam, csak felmentem a szobámba, mire utánam kiáltott, hogy jobb is, hogy mész... Hallottam, ahogy anyával veszekednek órákig, amiből kiszűrtem, hogy nővérem utálja a családunkat és már megmodta többször is, hogy nem akar látogatóba se jönni és meg akarja szakítani a kapcsolatot velünk.. Anya szerint depressziós, mert végigcsinált egy nehéz egyetemet, mégsem jött be a munkahely, ahova felvették, csalódott a rendszerben, a dolgok működésében, nincs munkája, 3 hónapja csak úgy él a félretett pénzéből, nem fogad el segítséget, mi meg már nem tudjuk, hogy segítsünk. Mert nem engedi. És nehéz, főleg annak nehéz segíteni, aki folyamatosan belédrúg és sérteget. Folyamatosan meg kell felelni az elvárásainak. De ő sose alkalmazkodik máshoz. És mély Istenhívőként lenéz minket, nem tudom, miért is pontosan, mivel anyummal mi is azok vagyunk, csak nem járunk templomba, de tisztában vagyunk a hitünkkel, nekem ez épp elég is, szerintem elég magunkban tudni, nem szükséges ezt mutatni a külvilágnak is, hogy most mindennap eljárok a templomba. Na mindegy, ezután ilyen hangulatban telt a nap, a nővérem nem is énekelt, pedig mióta az eszemet tudom, közös műsort adtunk elő. Ajándékot se adott senkinek és nem is örült annak, hogy kap. Nagyon lehangolóan viselkedett. Semmi mosoly, semmi boldog pillantás... Szóval elég ratyi egy szenteste volt. Már 9-kor mentem az ágyba, hogy alszok, de írtam még 1-2 embernek, hogy boldog karácsonyt, képeket nézegettem. A következő sztorihoz menj tovább.