Jelenleg itt ülök barátom kocsmájában az irodában, és várom, hogy végezzen, aztán hazamehessünk. De 10-kor végez, addig meg el kell foglalnom magam, még jó, hogy itt a laptopom. :D Így mesélhetek nektek, illetve a jövőbeli magamnak, aki majd olvasgatja ezeket a sorokat. :) Érdekes dolog történt 1-2 napja. Carla -, a 18 éves unokatestvérem, akinek a bátyjával laktam korábban és aki mindenhonnan letörölt és letiltott - rámírt, hogy éppen az a film megy a tv-ben, amit korábban együtt néztünk, és mizu velem. Igazából már szilveszterkor is váltottunk pár szót. De meglepett, hogy most is írt, és egész sokat beszélgettünk általános témákról. Mi a helyzet otthon, milyen az új lakásuk, mivan a sulival. Aztán másnap megint rámírt, hogy és a fiúkkal mivan, közben megkért, hogy jelöljem már be facebookon, ha tudom, mert neki nem engedi a rendszer. xd  Elmondtam, hogy Jasonnel együtt maradtunk, aztán kérdeztem én is, hogy nála mi a helyzet. Sajnos elég bonyolult, és szomorú a magánélete most, sajnáltam, hogy nem tudok neki segíteni a fiú ügyeiben, de legalább elolvastam és próbáltam leírni, én mit tenék a helyében. Bár a kettőnk kapcsolata már sosem lesz a régi, de jólesett, hogy beavatott a magánéletébe újra, és ezek szerint érezhette, hogy szüksége van rám, ez pedig tényleg nagyon jó érzéssel tölt el. :) Ma is váltottunk pár szót, küldött magáról selfiet, ahogy a suliban ül órán. Én meg otthon tanultam a vizsgákra, szóval kitartást kívántunk egymásnak. :D Aztán én elmentem vásárolni, mert stressz alatt mindig ezzel engedem ki a gőzt. Vettem is a Bershkában egy csíkos haspólót, a Croppban egy csipkés aljú nyári topot (igen, azért veszek ilyesmiket, mert augusztusban megyek a szüleimmel Olaszországba*-*), és vettem 2 pár cipőt is, mert leértékelés volt a CCC-ben és a Deichmannban is. :D Az előbbiben egy fekete magas fűzős szexi bakancsot vettem, vagy mi ez, az utóbbiban pedig egy lapos barna bakancsot. :D Illusztrálom képekkel lentebb. A szatyrokat lefotóztam és elküldtem Carlanak, hogy velem ezt teszi a tanulás. Szóval a chatelésünk szinte olyan mint régen, már 3 nap telt el és mind3 nap írtunk valamit egymásnak, vicces videót vagy gifet küldtünk, úgyhogy tökjó. Új év, új kezdet talán. :D Másik pozitív, hogy tegnap még be volt telve a következő vizsgaidőpontra az összes hely, de ma mikor hazaértem a vásárlásból, láttam, hogy van 1 db szabad hely. Gyorsan leadtam a 2 napon belüli vizsgámat és felvettem 24-ére, így nyertem egy kis időt még tanulni, de ha nem sikerülne, még lesz utána 1 vizsgaidőpont, úgyhogy teljesen jó lesz így. De nagyon parázok ettől a számviteltől. Könyvelni kell, de eddig a legjobb jegy 3-as. Még az 5-ös tanulóknak is... Tehát félek rendesen. Na megyek, nézek valami filmet. :D Puszi! :*

És újra itt vagyok. Szeretnék először mindenkinek Békés Ünnepeket kívánni! :) Túléltem a Szentestét és más meglepetésben is volt részem xdd de kezdjük az elején. A fát délelőtt díszítettük fel. Nővérem akkor érkezett meg az állami gondozott kisfiúval, aki tavaly is velünk ünnepelt. Nagyon sokat fejlődött, már kiismeri magát mindenhol, rendesen jár, lépcsőzik, megtalálja a dolgokat, pedig nem lát rendesen. Nagyon nagyon sokat nevet és minden érdekli. Beszélni még nem tud sajnos, de pápázni már igen. :) A fa díszítése után ebédeltünk. A nővérem az asztalnál többször is bunkó megszólásokat tett a szüleinknek is és nekem is, amit nem sokáig bírtam és mosolyogva megjegyeztem, hogy folyton beleköt mindenbe. Mire ő vérig sértődött h ez nem igaz és soroljak fel 5-öt. De nem az aznapra értettem, hanem általában a viselkedése. Tényleg olyan, aki keresi a rosszat, egy jó szava nincs. Ha megszólal, csak beszólást hallani tőle, és annyira negatív és bántó és lehúzta az egész boldog családi hangulatot. Én ezután meg se szólaltam, csak felmentem a szobámba, mire utánam kiáltott, hogy jobb is, hogy mész... Hallottam, ahogy anyával veszekednek órákig, amiből kiszűrtem, hogy nővérem utálja a családunkat és már megmodta többször is, hogy nem akar látogatóba se jönni és meg akarja szakítani a kapcsolatot velünk.. Anya szerint depressziós, mert végigcsinált egy nehéz egyetemet, mégsem jött be a munkahely, ahova felvették, csalódott a rendszerben, a dolgok működésében, nincs munkája, 3 hónapja csak úgy él a félretett pénzéből, nem fogad el segítséget, mi meg már nem tudjuk, hogy segítsünk. Mert nem engedi. És nehéz, főleg annak nehéz segíteni, aki folyamatosan belédrúg és sérteget. Folyamatosan meg kell felelni az elvárásainak. De ő sose alkalmazkodik máshoz. És mély Istenhívőként lenéz minket, nem tudom, miért is pontosan, mivel anyummal mi is azok vagyunk, csak nem járunk templomba, de tisztában vagyunk a hitünkkel, nekem ez épp elég is, szerintem elég magunkban tudni, nem szükséges ezt mutatni a külvilágnak is, hogy most mindennap eljárok a templomba. Na mindegy, ezután ilyen hangulatban telt a nap, a nővérem nem is énekelt, pedig mióta az eszemet tudom, közös műsort adtunk elő. Ajándékot se adott senkinek és nem is örült annak, hogy kap. Nagyon lehangolóan viselkedett. Semmi mosoly, semmi boldog pillantás... Szóval elég ratyi egy szenteste volt. Már 9-kor mentem az ágyba, hogy alszok, de írtam még 1-2 embernek, hogy boldog karácsonyt, képeket nézegettem. A következő sztorihoz menj tovább.