Arra gondoltam, hogy leírok pár dolgot magamról, amit esetleg nem tudhattok még rólam, mert a délelőttömet itthon töltöm, és kicsit unatkozok. Az ilyen kiesett időkre tervezek majd 1-2 érdekesebb témával jönni magammal kapcsolatban. Most ez a bemelegítés. :D Kezdhetjük is:


1. Közellátó vagyok. - bizony, kontaktlencse nélkül már homályosan látok messzire. -2,5ös dioptriám van. Szemüveget ritkán használom, mert nem tetszik a kerete xd Majd egyszer veszek újat, de jelenlegnem futja rá.. :c a lencsékkel jól megvagyok, csak drágák, mert napit veszek. Nem minden nap hordom őket, van idő, amikor pihentetem a szemeimet. :)

2. Hatalmas mennyiségeket eszek. - sajnos tényleg így van, és bár jelenleg ez nem annyira észrevehető rajtam, mert izmosabb típusú lány vagyok, de kezd azzá válni, és bajok lesznek, ha így folytatom, szóval muszáj visszafognom magam. De egyébként tényleg jó étvágyú vagyok, és nekem is a hasamon keresztül vezet az út a szívemhez. C:

3. Mindig a finomabbat hagyom hátra evés közben. - szerintem sokan vagyunk így ezzel.

4. Sosem tört el semmim, egyetlen balesetem volt csak. - nagyon szerencsés vagyok, mert engem mindig elkerültek az efféle balesetek. 1-szer volt csak egy sérülésem, ami viszont nem rajtam múlt, semmi különös, általános iskolás alsós voltam, és az egyik barátnőm úgy csinálta nekifutásból a kézenállásból átpördülést hídba, hogy én még nem keltem fel előtte a földről és hát szemüveg volt rajtam (bár ezesetben lehet, hogy többet védett, mint ártott), és az lány cipője totál az arcombavágódott, a szemüvegem belső nyerge letörtés az alatta lévő fém belevésődött a szemöldököm és az orrnyergem találkozásánál a szememhez közel a bőrömbe. Fuh na ott féltem, hogy mi lesz. Nem akartam orvost, de anya azt mondta mély és be kell varrni, szóval muszáj voltam vele menni a sürgősségire. életem első varrata volt. Fura volt egy fémasztalon feküdni egy ilyen kis pici seb miatt. Elég ijesztő volt az a hely. xD De nem is fájt annyira, mint hittem. Na én azóta nem hordok szemüveget. :D Csak suliban használtam, ha nem láttam a táblát. Kontaktlencsét 2 éve használok kb, de mindaddig én szemüveg nélkül járkáltam mindenhova azóta a baleset óta. xddd 

5. Abszolút hallásom van. - ez az egyik dolog, amiért a hálát adhatok, amellett, hogy egészségesnek születtem. Nem jártam soha zenesuliba, oviban furulyáztam csak, ezt leszámítva semmi másra nem tanítottak, mégis megtanultam magamtól gitározni és zongorázni hallás után. Nem tudok kottát olvasni a mai napig, nekem az nagyon nehéz, irigylem azokat, akik olyan gyorsasággal képesek olvasni őket, mint a betűket. Nagyon nagyon szeretek zenélni és énekelni. A hangommal viszont van egy kis baj, mivel nem merem kiengedni, így erőtlen és kicsit halk, ha mondjuk mással duettezek. Nem képeztem eléggé sajnos, de tudok és szeretek is énekelni, csak nem elég markáns a hangom. :)

6. Fél évig kórusba jártam. - igen, hatodikos voltam, a felvétel gyorsan lezajlott, választanom kellett egy dalt és elénekelni a kórus előtt. Én voltam a legfiatalabb, mindenki gimis volt már. (Debreceni Református Kollégiumi Kántus) Ezután a zongorán leütött egy hangot a Tanár Úr, és mondta, hogy szolmizáljam le és fel, és majd amelyik jobb, az dönti el, hogy alt leszek vagy szoprán. Nos, mind kettő irányba sikerült teljesen jól, így fogta a fejét, hogy most mi legyen, azt mondta, döntsek én. Én pedig a szopránt válaszottam, mivel a hallásra támaszkodok, és a legtöbb ének alapdallama a szoprán, amit általában mindenki énekel. Azt hallani a legjobban.Viszont otthagytam a fentebb írt problémáim miatt. Egyszer egy kánonba egyenként kellett belépnünk, és az én hangom kb nem is hallatszott a többi lányé mellett. Elkeseredésemben többet nem mentem be, pedig már addigra fellépésre is jártam a csoporttal. De mégis kiszálltam.

7. Sosem voltak drága holmijaim, de több helyen is jártam már külföldön. - szeretem a szüleimnek ezt a felfogását, hogy ne luxuscikkeket gyűjtsünk, hanem élményeket. Évekig jártam ugyanazokban a turis és kínais ruhákban, csúfolhattak, mert nekem nincs ezem meg azom, de cserébe rengeteg helyen járhattam, és megérte! Óvodás voltam még, amikor eljutottam apával és a nővéremmel, plusz apa szüleivel Ausztriába és Lichtensteinbe. Csodálatos volt! Mi ilyen túrázós család voltunk, Magyarországon is szinte minden hegységben megfordultunk már, 2-3 hetente eljártunk közös programokra. Nagyon hálás vagyok ezért a szüleimnek, mindenbe belevontak minket és én is szeretnék ilyen lenni, mint ők! A következő állomás Olaszország, azon belül Lido di Jesolo volt, egy tengerparti szállás. Emellett Velencébe is eljutottunk. Ez az általános iskola 1. osztály megkezdése előtt volt nekem. Máig emlékszem mindenre, először voltam akkor tengerparton. Később még alsóban túráztunk a szlovák paradicsomban is, majd a barátnőm családjával együtt nyaraltunk Horvátországban. Az iskolával kijutottam  Erdélybe, nem is egyszer. A családommal voltunk még Görögországban egy szigeten, Korfun, illetve Törökországban, Antalya-ban, a gimivel voltam Bécsben, Isztambulban, Alanyában - itt nagyon sok barátra tettem szert egy pályázati program keretében. Igazából úgy jutottam ki ingyen egy családhoz, hogy írtam egyangol történetet rímekbe foglalva. Ennyi.... xD Az egész iskolából 6 embert választottak ki, és én benne voltam. :D És a poén: a 2 legjobb barátnőm is. Nagyon nagyon jó volt! :) Később a családdal útközben Szlovéniában megállva, ismét voltunk Olaszországban, Caorle-ben. De ellátogattunk pár városba, köztük Padovába és Velencébe is újra.  :D Úgyhogy sokat köszönhetek, mert ezeket a dolgokat tényleg érdemes élőben személyesen megtapasztalni, és nekem ez megadatott "ingyen", vagyis szülői támogatással.