- kérdi minden kisgyerek vagy tini, aki még nem tudja eldönteni, mi szeretne lenni, ha nagy lesz.

Nekem már ovis korom óta egyértelmű volt, hogy énekesnő vagy színésznő. A zene mindig is nagyon közel ált a szívemhez (a mai napig), rengeteget énekeltem hallás után persze, hiszen kottát olvasni akkor sem tudtam, mint ahogy ma sem igazán, legfeljebb csigalassan. Később megtanultam különféle hangszereken játszani magamtól, egyértelmű volt, hogy én a zenével szeretnék foglalkozni.

Egy idő elteltével viszont kisiskolás koromban sokféle magazint kezdtem vásárolni, Witch, 13, Jetix, Mondo, im, Bravo Girl!, stb. Annyira színes és változatos volt, rájöttem, hogy nekem ez az álmom, én szerkeszteni szeretnék, újságíró akarok lenni. Onnantól kezdve kézzel kreáltam a saját újságaimat, amik napokat vettek igénybe, de én nagyon szerettem ezzel foglalkozni. Persze az álalános iskola végére rájöttem, hogy a nyomtatott sajtónak mostmár nemigen lesz jövője. Rengeteg kedvelt újság szűnt meg, valamint a Mondo is már csak 2 havonta jelent meg. Elgondolkodtam azon, hogy mégis hogy élek majd meg ebből? Ráadásul én nem ilyen napilapokhoz szerettem volna menni, meg olyan újságokhoz, amikben celebekről írnak kamu dolgokat. Nekem mindig is a tini és az anime témájú magazinok jöttek be. De letettem erről a dologról, belátva, hogy ez nem fog működni.

Egy percig sem aggódtam, hiszen kicsi koromtól fogva rengeteget rajzoltam, addigra pedig már egész jó voltam benne, nagyon sok dicséretet kaptam mindig, így hát arra gondoltam, hogy a debreceni Medgyessy Gimnáziumba fogok menni művészeti irányba. (Nem oda mentem.xD) Nyolcadikosként oda jártam felkészítőre, viszont nem sokáig. Fél év után feladtam, mert a többiek festményeit, rajzait látva rájöttem, hogy nekem nincs ehhez elég tehetségem, és csak kellemetlenül éreztem magam, hogy nem tudom olyan szépre csinálni a dolgokat, mint a többiek. (Vicces, mert onnan mindenkit felvettek, és engem is felvettek volna, és akkor egy osztályba kerültem volna a mai legjobb barátnőmmel, valamint még számos régi barátommal, akik mint utólag kiderült, abba az osztályba jártak. Amibe én is járhattam volna. Na mindegy.)

Ezután (klikk a bővebben-re tovább) ...